Pár hete....

Pár hete egy szomorú azonban mégis vidám dolog történt az életemben.
Éppen terelni mentünk. Mikor lefordultunk a főútról úgy száz méterre onnan egy kiskutyát pillantottam meg.
Ahogy mentünk el mellette jobban  megnéztem. Nagyon aranyos okos kis feje volt.
Megálltunk. Kiszálltam a kocsiból. Ekkor kicsit hátrébb szaladt és behúzta a farkát.
Leguggoltam, mire csóválva odaszaladt hozzám és szinte a karjaimba ugrott.
Felemeltem és beszálltam vele a kocsiba.
Ahogy jobban szemügyre vettem látszott, hogy nem rég óta van egyedül, talán az egyik tanyáról szökhetett el. A szőre nem volt túl koszos és nem is volt nagyon lesoványodva sem.
Bevittük a tanyára és megkérdeztük nem innen szökött-e el? A válasz nem volt.
Errefelé az emberek nem tudnak mit kezdeni a kiskutyákkal. Ezt egy ismerősöm is megerősítette aki a faluban lakik. - Itt az emberek kirakják a kiskutyákat. Nálunk is kitettek 2-t az egyiket elcsapta egy kocsi, a másiknak hetek múlva sikerült gazdát találni.-
Szörnyű. Az ember, aki megszelídítette a Farkast, most a lényt, amit létrehozott úgy lök a  szemétbe, mint egy csokipapírt.
Nem tarthatjuk meg. Körbe telefonáltam, hátha kellene valakinek. 2 jelölt is volt, de végül mindketten nem-et mondtak.
A kiskutyát bent hagytam a tanyában, hogy kimehessek terelni. De mire kiértem, már ott volt. 2 lépésnél nem ment távolabb tőlem. Akkor még egyszer visszavittem és bezártam az egyik ólba. De, és ez számomra nagy rejtély hogyan, mire kiértem a legelőre, újra ott volt. Nem tudtam vele már mit kezdeni, így hát hagytam hagy maradjon.
Eljött az indulás ideje és még mindig nem találtam gazdát.
Bepakoltam a 4 kutyát az autóba és hazamentünk.
Nem voltam és nem is vagyok hajlandó menhelyre vinni! Soha! Nincs az a pénz, hogy én oda bevigyek egy kutyát!
Otthon megetettem őket. A kiskutya csak 3 hónapos volt. A fogait csak napokkal később kezdte váltani.
Nem hiszem el, hogy ilyenre képes az ember. Egy ártatlan odaadó, ragaszkodó, 3 HÓNAPOS! kiskutyát kitesz mindentől távol és sorsára hagy.
Ha nem hozzuk el már biztos nem élne... Vagy kullancsok, vagy kiszáradás, vagy az éhínség, vagy betegség ölte volna meg.

Peper -így neveztem el- később a Mamámékhoz kerül majd, miután kapott egy alapképzést.
Nagyon kedves, okos és játékos.
Remek házőrző...

Peper jelenleg kis falkánk- ami nem is olyan kicsi- boldog, de főképp szerencsés tagja!
Képet majd hozok!